Magyarország északkeleti csücskében, Sátoraljaújhelytõl nyugati irány-ban a Hegyközi-medence felsõ részén található Nagy-Milic-hegycsoport, mely kisebb földrajzi, ha úgy tetszik ökológiai egység. Ami egységet teremt e kérdésben a táj formavilágának: az általános és az egyedi tájértékeknek a sajátos jellegzetességei. A Hegyközi-medencébe betérve Széphalom után a tájat meghatározzák, körül ölelik az utóvulkáni mûködés eredményébõl származó sátor formájú hegyek, ami miatt az erdészek és botanikusok a Tokaj-Zempléni hegyvidéket Sátor-hegység-nek is nevezik. A Felsõ-Hegyköz a Kárpátok belsõ-vulkáni vonulatához tartozó Tokaj-Zempléni hegyvidék északi részén helyezkedik el. A térség a honfoglalás idején még szinte összefüggõ erdõterület volt. Az ide betelepülõk az erdõirtások helyén építették fel lakóhelyeiket. Az itt elterülõ települések, a Nagy-Milic Natúrparkot megalapító magyar oldali községek: Füzér, Füzérkomlós Hollóháza, Pusztafalu és Kéked is az ország legészakibb fekvésû községei közé tartoznak. A Felsõ-Hegyközt északról, északkeletrõl szegélyezõ Nagy-Milic hegycsoport Magyar-ország egyetlen kárpáti jellegû természetközeli élõhelye, maga a Nagy-Milic mintegy észak-kárpáti "szigetként" emelkedik ki az országhatáron a szomszédos hegycsúcsok közül. A Milic-csúcs északi oldalán négy szlovákiai község csatlakozott a kezdeményezéshez: Szkáros (Skároš), Szalánc (Slanec), Szalánchuta (Slanská Huta) és Újszállás (Novy Salaš).